Gödöllői Waldorf Pedagógiai Egyesület
A Gödöllői Waldorf Pedagógiai Egyesület 2007-ben sikeresen vett részt a Zöldövezet programban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mi történt azóta az akkor megszépített iskolaudvarral, kik használják a kertet, egyáltalán fennmaradt-e az, amit akkor megalkottak. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a program hosszabb távon is hatással volt-e a helyi közösség életére, szerveződésére.
A szülők által kezdeményezett projekt fő célja az volt, hogy az iskola kéthektáros területén egy olyan többfunkciós zöld területet alakítsanak ki, ahol a tanulás és kertészkedés mellett közös ünneplésekre, sportolásra, játékra, oktatásra és csendes szemlélődésre is lehetőség nyílik. A kert egy-egy részét az vészakokhoz illesztették: kialakították a tavaszt jelképező virágos kertet, a nyarat megjelenítő veteményest, egy őszi gyümölcsöskertet, a telet pedig a fenyő-spirál képviseli. A közösségi élet segítésére több helyen is padokat helyeztek el, sportolást támogató füves pályát és ezt körülvevő futópályát hoztak létre. A terven felül még egy korcsolyapálya alapjainak kialakítására is jutott energiájuk.
Úgy tűnik, hogy a Gödöllői Waldorf Iskola kertfelújítása nagyon is szükséges volt. A terület azóta is folyamatosan használatban van: nemcsak a szünetekben, hanem szinte minden hónapra jut olyan iskolai rendezvény, amikor az udvarra is szükség van. A tankertet a 6. osztálytól felfelé minden osztály használja. A gyerekek itt közvetlen tapasztalatszerzés útján tanulják meg, mikor kell leszedni a gyümölcsöket, mikor kell a céklát betakarítani, a zöldhulladékot miért és hogyan kell összegyűjteni. A kertben begyűjtött terményeket közösen dolgozzák fel, csakúgy mint egykor nagyanyáink. A fel nem használt fűszernövényeket a szülők jelképes összegért vehetik meg az iskola rendezvényein, ezzel is támogatva az iskolát.
Az iskolaudvar több részből áll. A tanulók a nagy, központi füves „legelőn” töltik szabadidejük egy részét. De a sportolási lehetőségek mellett több olyan hely is van, ami az elvonulást biztosítja. A tankert főleg a tanórák során telik meg diákokkal. Talán a madárbarát kertrész a legkevésbé látogatott, de funkciójából adódóan ennek így is kell lennie. Az iskolaigazgató elmondása szerint a kert minden részének funkciója van, nincsenek holtterek, tehát közösségi szempontból a kert minden része jól működik.
Az akkori lelkes csapatból – a gyerekek „kirepülése” miat - már sokan nem waldorfos szülők, de munkájukat azóta is megbecsülik az újak. Sőt, a Zöldövezet Program óta egy új programsorozat indult az iskola életében: a „TérErő” programot évente egyszer vagy kétszer rendezik meg a tanárok, szülők és diákok részvételével. Ez tulajdonképpen egy kerti „rendrakós” nap, a Zöldövezet Programhoz hasonló kalákában. Akiknek van kertjük, jól tudják, hogy egy kerttel sosem lehet elkészülni. Egy iskolaudvaron pedig még több fenntartási munkára van szükség. A fenntartás akadálya jelenleg nem a segítő szorgos kezek hiánya, hanem az anyagi források szűkössége. Sajnos kútra még mindig nem tellett a költségvetésből, ezért a füves udvar az aszályos nyarak alatt szinte mindig teljesen kiég, de a tankert parcelláinak locsolását is csak nehezen tudják elvégezni.
Összegezve: az akkori közösségi tér fejlesztése nagyban hozzájárult az intézmény pozitívabb megítéléséhez „külső” és „belső” szemmel nézve is. Például nyaranta több tábornak is ideális helyszín a kert, ennek köszönhetően nyáron is van, aki segít rendben tartani a területet. Sok külsős gyerek és szülő fordul meg ilyenkor az iskolában, a kertben, ekkor ők is képet kaphatnak arról, hogy mit tart fontosnak ez az iskola. A fenntartási nehézségek ellenére az iskola tanárai a szülőkkel és a diákokkal együttműködve további fejlesztésekben gondolkodnak. Ehhez igyekeznek az anyagiakat előteremteni, de tudják, hogy sok minden nem a pénzen múlik.